Szolnoki irodalom?
2009-02-23
A Paletta című információs magazin szerkesztője, Varga Feri írást kért tőlem a márciusi számba – a szolnoki irodalomról. De mit írjak, melyik szeletét ragadjam ki? Névsort olvassak, vitát provokáljak? A határidő szorításában leültem, hogy bepötyögjem a szöveget. Ez lett belőle:
Háromezer karaktert kell írnom a szolnoki irodalomról. Hogy milyen is? Van-e egyáltalán?
Leülök a géphez, de előbb megnézem az íméljeimet. Egy magánlevél, két iwiwes, hogy üzenetet kaptam, egy nyílt, amit alá kéne írnom. És két irodalmi: az Eső tavaszi számába érkeztek anyagok. Vass új könyvéről Zsávolya Zoltán értekezik. Vass Tibi Miskolcon él. Mi köti Szolnokhoz? Az Eső. A megyéhez meg a Berekfürdői Írótábor, s az írótársak, Dienes Eszter, Szenti Ernő, Rékasy Ildikó. Vass a Spanyolnátha című internetes lap szerkesztője. Többezres címlistáján mindig híreli, ha felkerül az Eső legújabb száma a Verseghy Könyvtár honlapjára. Ha elektronikus levelet váltunk, így szólít: Gyulám, ott a falu másik végén!
A másik ímél Berlinből jött. Darvasi Laci küldi a regényrészletet, amelyet még ősszel lebeszéltünk. Azt írja, Berlin neki most egy gyönyörű, behavazott tóra néző toronyszobát jelent, valójában börtönt. Sok még a munka a regénnyel, amely könyvhétre jelenik meg. De nem panasznak szánja, mert jó börtön. A részlet Bécsben játszódik, de felemlegetődik benne a Tisza is. Darvasi törökszentmiklósi. Ismerős Szolnokon. Írom is neki, jó lenne itt is csinálni bemutatót a könyvének.
Mi az, hogy szolnoki irodalom? Rékasy Ildikót szinte egész élete ideköti. Van három gyönyörű verseskötete, egyről Lackfi Jánost kértem, hogy kritikát írjon, Szepes Erika, a magyar verstan nagyasszonya pedig mindhárom kötetét értékelte. De Erika írt az Esőbe a három éve elhunyt Iluh Pistáról is, akinek, ha jól tudom, most készül domborműve a Szolnoki Pantheonba. És Körmendi Lajosról, aki ugyan karcaginak vallotta magát, de Szolnokon is élt és dolgozott pár évet újságíróként, szerkesztőként.
Mi is az, hogy szolnoki irodalom? P. Nagy István Újvidékről költözött ide a ilencvenes évek elején. Benedek Szabolcs meg itt nőtt fel, s épp akkoriban került a fővárosba, de mostanig hazajárt. Könyveiben sokszor felismerhetően köszönnek vissza a szolnoki arcok, történetek. Aztán Mrena Juli, Lázár Balázs, akik szintén a vargás évek után kerültek el innen, de szívesen küldenek haza írást – az Esőnek.
Mi az, hogy szolnoki irodalom? Bartha Ildikó a Széchenyiben tanít, a tavaszi számban furcsa-szép verseit hozzuk. Hecker Héla pár hete jelezte, már nem csak az Esőben jelenik meg, más lapok is kezdenek ráharapni a verseire. Sepsi Laci, Kele Fodor Ákos, Karap Zoli itt tanultak a Verseghyben, a Tiszapartiban. Itt voltak kollégisták, itt eszméltek a világra. Szávai Kati újabban Angliából küldi novelláit. Zsolnay Laci a múzeum művészettörténésze. Jó prózát ír, akárcsak Matuz János. Báger Gusztáv évek óta a tanít a főiskolán, verseit szoktuk hozni. P. Balogh Andrea és a Verseghyben tanító Szűcs Sándor kritikát ír. S ugye, nem kell bemutatni Serfőző Simont, s emlékeznek a legendás vargás tanárra, Bérczes Lászlóra? Keszthelyi Rezső, Zalán Tibor pedig a Baross úti Bábaképzőben születtek.
S akik nem férnek a háromezer karakterbe? Mi az, hogy szolnoki irodalom?
