Sertéstenyésztők országa
2009-07-26
Móricz Rokonokját harminc éve olvastam. Akkor még valószínűleg nem sokat értettem belőle. Pontosabban talán azt gondoltam, valamikor így működött a dzsentrivilág. Azt még akkor nem tudtam, hogy Magyarországon mindig és mindenütt így történnek a dolgok. Sőt, minden bizonnyal más országban is. Csak hát mindenkinek a saját környezete a fontos. Ami segíti vagy ellehetetleníti. Esetleg, többnyire: is-is.
Télen sok Móriczot olvastam. Korábban is átrágtam magam néhány regényén, de igazából pár hónapja fedeztem fel magamnak. Szinte mindent tudott az emberről.
Ma este Szabó István filmjét néztem, a Rokonokat. Nézhető, jó mozi, de elmarad a nagy filmjeitől. Talán mert máshogy építkezik a regény és a film: a regény nem kétórás műfaj. Ez a forgatókönyv viszont a regény alapján készült. Különben Szabó István filmjeit szeretem. Ő is szinte mindent tud az emberről. Meg a hatalomról. Ez a kettő persze nem külön világ.
Tegnap elkezdtem olvasni Spiró György Feleségversenyét. Úgy indultam neki, hogy ez valami negatív utópia lesz a pár évtizeddel későbbi időkből. Az első száz oldal alapján nem gondolnám utópiának, hanem inkább korrajznak a mai magyar viszonyokról. Csak a tükör, amelyben a történetet látjuk, igencsak görbe. Szeretem Spiró írásait. Nagyon sokat tud arról, hogyan működik az ember, hogyan működik ez az ország.
Panamák, sertéstenyésztők országa.
