Világvége elhalasztva
2009-07-24
Már megint a körlevelek! A különböző vírusértesítők, figyelemfelhívások, veszélyjelzések, „bizalmas” információk, amelyek gyakran megtalálják az embert ímélen. Most például eszembe jutott az egyik, amit még február környékén kaphattam. Eszerint egy – bizonyos körökben mérvadó – közgazdász szűk baráti társaságban azt találta állítani, hogy június végére teljesen összeomlik a pénzrendszer. Nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenütt. Pár ezer évig volt pénz, júliustól már nem lesz.
Azt persze nem tudom, hogy az a közgazdász tényleg mondott-e ilyet, vagy valaki csak saját mániáját az ő nevével kívánta hitelesíteni (bizonyos körökben – s ellenőrizhetetlenül, bizalmas beszélgetésből ellesett információként tálalva), s azt sem tudom, hogy a pénzrendszer teljes összeomlásán pontosan ki mit ért, abban a levélben azonban úgy kódolódott a tájékoztatás, hogy a pénzt mint fizetőeszközt el lehet felejteni. Hogy cserekereskedelem lesz helyette vagy világvége, arról nem szólt az ímél.
Akkoriban sokaknak volt rossz kedve, hónapok óta tartó gazdasági válság, télvégi depresszió, riogatták hát egymást mindenfélével a népek. Nyilván hangulatok, indulatok és érdekek mentén. Ahogy ez lenni szokott.
Úgy emlékszem, visszaírtam barátomnak, aki ezt az „információt” vagy kétszáz címre röpítette szét buzgón, hogy júliusban majd térjünk vissza a dologra. Mert hogy én sok mindent el tudok képzelni, de hogy a pénz (lényegét tekintve) előttünk múljon ki a világból, azt nekem elgondolni kissé bonyolult.
Nem vagyok (neves) közgazdász, vagyis ha mégis én ítélem meg rosszul, s holnap egy „pénztelen” világban ébrednénk, hát istenem, csak egy laikus tévedése lenne az enyém (egy laikusé, akiből folyamatosan hülyét csinálnak úgyis azok, akik értenek a pénzhez, lásd például a bankárokat). Nekem tehát nincs tétje a dolognak – pontosabban a megszokásaim, a mindennapjaim, vagyis csak az életem a tét.
De hogy egy neves közgazdász ilyen súlyú állításhoz időpontot rendeljen, méghozzá olyan közelit, ami fél év múlva számon kérhető, az furcsa kicsit. Mert kiderülhet, hogy hülye a szakmájához. Vagy cinikus, mert feltételezi, elfelejtjük úgyis akkorra, miket beszélt. Vagy? Vagy valami egyéb célja volt vele. Ő tudja, micsoda.
Különben, lehet, hogy tényleg nem is mondott ilyesmit. De valaki mégiscsak kitalálta ezt a pénzösszeomlás-jóslatot. Mondjuk, félreértette a mestert. Vagy félre akarta. Mert az indulati töltéséhez az ilyen karakteres kijelentések illenek. Ha mond valamit, akkor az szóljon. Bummm! Aztán valaki körlevelezte ezt az „információt”. S a címzettek egy része bizonyára szintén továbbküldte ismerőseinek, barátainak. Csoda, hogy a válságnál és a téli depressziónál is nagyobb volt az ország rosszkedve?
Végül is mindegy. Az információk arra valók, hogy helyre rakjuk őket magunkban. Józan paraszti ésszel. Azt azért sajnálom, hogy aki küldte a körlevelet, nem vette annyira komolyan a címzetteket (magát?), hogy egy újabb értesítőt küldjön: jóslat nem jött be; világvége bizonytalan időre elhalasztva.
