Hamis pénz
2009-07-19
Délelőtt kórházba mentem látogatóba; előtte néztem a piacon őszibarackot. Pár szem rögtön kinézett magának. Kicsit szemeztem velük, milyen az állaguk. Kézbe vettem vagy kettőt, éreztem, a húsuk már nem kemény, holnapra, holnaputánra talán meglottyadnak, s az ütések és tapintások nyomán bőrükön megjelennek a rothadás májfoltjai. De most még kitűnőek. Beléjük harap az ember, és csorog belőlük a nyár zamatos leve. Azért bizonytalankodtam picit, mire a kofa megnyugtatott, finomak lesznek még holnap is, csak nehogy hűtőbe tegyem őket, mert azonnal megizzadnak, s annyi nekik. Megrohadnak.
Miközben az eladó lemérte a barackot, az izzadnak szót ízlelgettem. Ilyen összefüggésben még nem hallottam. Ezressel akartam fizetni, de most meg a kofa bizonytalankodott. Hogy nincs-e apróm. Nem volt. Erre visszanyújtja az ezresemet, hogy ez már nem jó pénz, régi. Meghökkenten bámulok Mátyás király meghökkent arcába, hogyhogy nem jó. Hát, mi készül itt az igazsággal? Régi? Az, mondja, kivonták a forgalomból.
Időutazás ez, vagy egyszerűen meghülyültem? Hamis, kérdem. Az bizony, mondja a kofa, miközben egy fiatalasszony is odasorakozott a pulthoz, s az előtt oktat, hogy a vastag hologramcsík, vagy micsoda, hiányzik róla. Az olyan, mutat a kétezresre, amit a fiatalasszony szorongat a kezében. Egy másik bankjeggyel fizetek, miközben a kofa jóindulatúan kioktat, aztán nehogy boltban próbálkozzon vele, mert azoknak van az a kis masinájuk, és rögtön magára hívják a rendőrséget. Próbálja meg itt elsózni a piacon, s körbemutat árustársaira.
Először is az zavar, hogy átvágtak. Valahol hamis ezrest adtak vissza. Aztán meg, mit csináljak vele? Ezek itt ketten, ugye, vagy azt gondolták, hogy gyártom a pénzt otthon, vagy azt, hogy jól megszívatták valahol ezt a szerencsétlent.
Próbálom továbbgondolni. A boltosnak, az árusnak, vagy egyáltalán, aki hamis bankóval találkozik, értesítenie kellene a rendőrséget. S ha kijön a rendőrség, akkor mi van? Jegyzőkönyvet vesznek föl, vagy be is visznek a kapitányságra, esetleg házkutatást szorgalmaznak? Elvégre a pénzhamisítás mégiscsak főbenjáró vétség. Megyek az utcán, a kofa talán már adja is rólam a személyleírást. Forgatom a pénzt, tapintásra olyan, mint a többi, de mégis különbözik. A hologram. Próbálnám észrevenni benne a fémszálat, de borult az idő, s a szemüvegemet is otthon hagytam.
A hamis pénzem kicsit fakó. Eb ura! Később mutatom a feleségemnek, na, mit veszel észre rajta. Azt mondja, kopott. És, nem hamis? A nap felé fordítja – addigra kisütött a nap – s mutatja benne a fémszálat. Most már én is látom. Meg, én veszem észre, a vízjelet is.
Az interneten rákeresek a magyar pénzekre. Az egyik oldalon negyvenhatig visszamenőleg megtalálom őket, sőt még néhány soha meg nem valósult pénztervre is rábukkanok. Érdekesek. A százforintos bankóknak például négy változata is volt. Negyvenhatban még Kossuth-címerrel nyomták, később a sarlóskalapácsos Rákosi-félével, majd következett a Kádár-címeres, kilencvenkettőtől pedig a koronás.
Az ezresemet is megtalálom. Nem hamis. Csak két éve ezt a hologram nélküli változatot kivonták a forgalomból. Elvileg.
