Pszeudo
2009-06-21
Tegnap az iskolai évzárón mennyi pillanatvadász volt, mennyi kamerás ember! Persze miért is ne csinálna valaki fotót a csemetéje vagy a rokongyerek ballagásáról? De sokan szinte az egész ballagást végigvideózzák-dokumentálják. Ahelyett, hogy megélnék a pillanatot. Ha már.
Tegyük fel, valóban fontos dolog a ballagás. Vagy egy születésnap, esküvő, városnézés. Ha igen, akkor talán szerencsésebb lenne belehelyezkednünk az eseménybe, nem pedig külső szemlélőként a technikára, képélességre, nézőpontra figyelni. Mert, mondjuk, elmegyünk Velencébe, s mint egy operatőr, végigkamerázzuk a városnézésre szánt időt, hogy majd itthon megnézhessük a vetítőn, milyen környezetbe is feledkezhettünk volna bele, ha éppen nem videózunk.
Különben is, hogy fogja megszépíteni az idő az emlékeinket, ha sutaságaink, pattanásaink, történeteink visszanézhetők lesznek?
