Tanács, köztársaság
2009-03-21
Éppen kilencven éve. Azon gondolkodom, apai nagyszüleim hol éltek akkor. A háború környékén hat évig laktak Pesten a Szív utcában, de hogy a tanácskormány idején ott lettek volna még, azt nem tudom. Emlékszem, kicsi gyerekkoromban nagyanyám mesélt Károly koronázásáról, s a szép Zita királynéról. De a tanácsköztársaság idejéről nem. Nagyapám gépészkovács volt, a katonai szolgálat alól mentességet kapott, valamilyen hadiüzemben dolgozott. Összerakhatatlan múlt.
Nagyapám meghalt a születésem előtt, de nagyanyám kilencvennégy évet élt. Kikérdezhettem volna. Mesélt sokat a családról, de az idő molyként rágta szét történetei apró mintás szövetét. Nem jegyeztem le. Szétmállott. Apámmal sem meséltettem el az életét. Amikor meg rákos lett, már nem akartam. Rosszul értelmezett tapintatból. Ha akkor elé tolom a mikrofont, az olyan lett volna, mintha azt mondom: na, gyorsan meséld el. Mielőtt.
Éppen kilencven éve. Apám egyetlen testvére, Jolánka három éves volt akkor. Kilenc év múlva meghal majd vérhasban. Apám akkor hatéves lesz. Ő túléli a betegséget. Hogy elrohant az a század! Gyerekkoromban még ismertem környékbelieket, aki megjárták az első vagy második háború poklát, de nem beszéltek róla, csak apám említette némelyikről, na, az például csendőr volt, amaz megjárta a fogságot, csalánlevest evett. A másik meg, ki tudja már melyik rezsim börtönét. Mentünk a sarki kútra vízért, cserélődtek a kannák, mondatok. Kalapok, sapkák, feltűrt ingujjak, tavasz volt vagy nyár – málló szövetdarabkák.
Az iskolából meg tizenkilences veteránokat kellett volna keresnünk, beszélgetni velük, de én nem találtam, vagy nem is kerestem, lehet, hogy az osztálytársaim se, de mintha mégis valami homályos, megfoghatatlan emlék motoszkálna bennem. Vagy későbbi film- és olvasmányélmények játszanak velem?
Kilencven éve kipróbáltak egy eszmét Magyarországon. A szellem legjobbjai csatlakoztak hozzá. Egy Móricz például, aki annyit tudott a társadalom működéséről, mint száz szociológus sem.
Aztán persze sokan ki is ábrándultak belőle, hiszen az eszmék sorsa ez. Mert volt-e az utóbbi pár ezer évben olyan ideológia, amelyik kiállta volna a gyakorlat próbáját? A gyarló embert. Aki elrontja mindig a történelmet. És elfelejti. Elrongyolt, molyette szövetek.
Azért kíváncsi vagyok, nagyanyám mit mesélt volna a tanácsköztársaságról.
