Robert Burns: Flaskák dicsérete
Pap nem vagyok – ez itt nem szentbeszéd –,
Lovag se, aki játssza az eszét,
Se kalmár, ki hízik aljas bolton,
Nekem kövér flaskákra van gondom.
Lordot nem irigylek, félreállok,
Parasztot lenézni nem szokásom,
Barátaim közt meg vígan mondom,
Teli flaska legyen üdvöm-gondom.
Földesúr fivérén jár – a lován,
Polgár boldogul pénze számtanán,
Szél tereli tekintély zászlóját,
Flaskával könnyítem lelkem gondját.
Mikor megholt szerelmem-asszonyom,
A templomban kerestem vigaszom,
Salamon igazára találtam:
Halandót flaska gyógyít gondjában.
Csináltam egyszer, majdnem, üzletet,
De híre jött, hogy minden elveszett.
A háziúr is búsult velem ott,
S a flaskától a gond bőven fogyott.
Ha megtalál a bárd, öreg és zord.
Hogy is hívják? Fekete talárt hord…
Tudom majd, a flaskagond a menny volt.
Hozzátoldás egy szabadkőműves páholyban:
Emeljünk, testvérim, telt kelyheket
Dicső kőműves jelvények helyett,
Szögmérőt és körzőt tegyünk le most,
Igyuk ki flaskánkat, félre a gond!
J.Gy. köszönetet mond a nyersfordításért BenedekSzabolcsnak
