Tabák Lajos könyvbemutatójára
Tabák Lajos az árnyék és a fény mestere. Fekete-fehérben láttatja a világot, de a fekete és fehér között megszámlálhatatlan az árnyalat. Az egész életünk belefér.
Egy szolnoki festő mondta: nem igazi művész az, aki nem tudja megfesteni életművét egyetlen négyzetkilométeren. Tabák Lajos valahol itt a cukorgyár környékén fényképezte be magát a világ fotótörténetébe. Kattogtatta persze a masináját sokfelé, de legismertebb képei a szolnoki szegénységet, vagy általánosabban a szolnoki mindennapokat örökítik meg. Retus nélkül. Amikor Kassák Lajos Munka-körének szociofotósai, köztük Tabák Lajos, albumot jelentettek meg a mi életünk címmel, méghozzá a sokat emlegetett és betiltott szolnoki kiállítás anyagából, Marai Sándor ezt írta: elsőrendűen fotografálnak, ha tendenciózusan is, de kegyetlenül éles vonalakban, retus nélkül látják a világot.
Hölgyeim és uraim, a szociofotó nem annyit jelent, hogy megkomponálni a pillanatot a művészi alkotás öröméért. Szociofotót csinálni: magatartás, életforma, mozgósítás az igazságtalanság ellen. Ha Tabák Lajos életének van kudarca, akkor az az, hogy a húszas-harmincas években készült képei ugyanolyan időszerűek, mint akkor. Ma is lehet guberálókat, szegény gyerekeket, éhbérért dolgozó munkásokat, útszélre sodródott nyomorultakat fotózni.
Nem tudom, milyen a jó fotó. De gyanítom, olyan, mint egy jó vers vagy egy jó regény. Van, él, hat. Hogy mi az alkotó szándéka, szinte mindegy. Van a kép, és van a néző. S a kép pontosan azt mutatja, amit a néző befogadni képes. Mert lássuk be, Tabák Lajos fotóinak értelmező közönsége, s így hatása is más egy elegáns, svédasztalos teremben, mint egy lepusztult külvárosi művházban. Akárhogy is, kép és nézője között viszony alakul ki, kommunikáció.
Én például kisiskolásként találkoztam Tabák Lajos munkáival az olvasó- vagy talán a történelemkönyvemben. Már nem emlékszem, mit mondtak nekem azok a képek – abban se vagyok biztos, hogy többes számot kell használnom, mert lehet, csak a Magánút című fotónak kellene rémlene rémlenie, a másikakat pedig csak odavetíti, odahazudja a képzeletem – a lényeg viszont, hogy amikor tizenéve először vetődtem el egy Tabák-kiállításra, elemi erővel hatott rám az ismerősség, mint egy hirtelen felrémlő gyermekkori íz, mondóka, simogatás.
Hogy valaki mit tart fontosnak megörökíteni a milliónyi pillanat közül, ahogy az előbb utaltam rá, magatartás kérdése, ideológiai kérdés, hogy miként viszonyul a mindenkori társadalom hatalmi struktúrájához. Az viszont, hogy hogyan ragadja meg a pillanatot, művészi érzékenység, tehetség kérdése.
Ezek a mit és hogyan kérdésekre felelő képek kiállták az idő próbáját, méghozzá úgy, hogy szerzőjük megérte munkássága újrafelfedezését, ha tetszik divatba jöttét.
A napokban valaki Stendhalt idézte: Napóleon oroszországi hadjáratából csak az tért vissza sértetlenül, aki naponta beretválkozott és tiszta inget öltött magára. (Ezt persze tessék képletesen érteni.)
Tabák Lajos a huszadik század élő emlékezete. Ő szinte mindenütt ott volt, vele szinte minden megtörtént, ami abban az időben Magyarországon megtörténhetett. De ez benne van a könyvben, pontosabban, mint ahogy én most szólhatnék róla. S Lajos bácsi mindenre aprólékosan, elképesztő pontossággal emlékezett vissza. S ami még ennél is lenyűgözőbb, az az érzékenység, ahogyan környezete legapróbb rezdüléseire figyel. Engem például föl szokott hívni telefonon, ha valamelyik országos lapban olyan írás jelenik meg, amelyikről tudja, hogy érdekel. S higgyék el, legtöbbünknél sokkal nyitottabb és tájékozottabb – százévesen is. Az előbb erre a nyitottságra citáltam azt a beretválkozós metaforát.
Nem tudom, hogyan nevezzem ezt a könyvet, melyet az ország egyik legrangosabb kiadója, a Noran jelentetett meg: fotóalbum, életrajz, történelemkönyv? Ez is, az is. A Szarka Klára által készített Tabák-interjú tökéletes összhangban van a könyv képi világával. A sorok között ugyanaz a magatartás rémlik, amit a képekben dicsértünk.
Ne feledjük, ebben a fény-árnyékjátékra épülő könyvben számtalan árnyalat van, rengeteg viszony, lehetőség. Ki-ki találhat benne olyat, amit keres, és amit szerethet.
