Másként mesélnéd
a bicikliket nekitámasztottuk a dél-
utánnak, és szeretkezni kezdtünk
a csatornaparton. a távolban talán
kombájn zörgött, s bőrünket
bizonyára kellemetlenül érintette
az aljnövényzet, de erre valószínűleg
nem figyeltünk, esetleg csak tompán
észleltük mint apró, zavaró körülményt,
amit nem őriz meg az emlékezet, de
a tudat rekonstruálja. nem voltak
tereptárgyak, bokrok, se fák, csak messzi
ligetek, és hullt ránk a zörgés
mögül a csend. – te biztosan másként
mesélnéd! – de végül nem fontos ez sem.
a csöndben persze voltak, kellett, hogy
legyenek neszek: a testeké, rovaroké,
békáké vagy a gát alatti sásé,
ahogy közönyösen darabolja a szelet.
és az őrző figyelem. az éhes
állaté. – jöttek a túlsó oldalon
biciklis férfiak: pecások, melósok,
mohó sihederek? akkor sem tudtam,
mikor a szeretkezésből kiijedve-
eszmélve ruháinkat visszavettük.
néha átutazom azon a csatornán,
eszembe jutunk fiatalon, s kutatnám
a part kanyarulatait különböző
évszakok színeiben, köd mögött és
remegő nyáron – hasztalan. amit keresek,
nincs a tájban –, s már át is suhantam
a hídon. semmi sem történt. csak meg-
érintett pár apró, zavaró körülmény.
