Jenei Gyula honlapja

Csala Bertalan: A széttartó párhuzamosok költője (Ha kérdenéd)

Vissza az írásokhoz

Csala Bertalan
A széttartó párhuzamosok költője

Jenei Gyulát lehetne a párhuzamosok költőjének is nevezni, ha nem hangzana ez szörnyen sznobul. A "párhuzam" motívum végigvonul a nagy kezdőbetűket következetesen mellőző, új verseskötetén, a Parnasszus Könyvek Új vizeken sorozatában megjelent ha kérdenéd című könyvön.
         Párhuzam sok minden között vonható: például a költő és a múltja közt. A könyv legelső és egyben leghosszabb része a gombostűre tűzi cikluscímet viseli. Jenei Gyula feltűzi elmúlt életét, hogy kellően elidegenedhessen tőle, amint azt a mellérendelő című versben olvashatjuk: „anyám arca izzadt és zsíros. / amikor megcsókolom, zavar, / hogy ragadós és nyirkos-hideg / a bőre. anyámnak három éve // rákja volt, de ideiglenesen ki-/ szeretett a halálból. anyám nem / szép nem is bölcs. ha mondok neki / valamit, folyton visszakérdez, // vagy másról beszél, mintha nem is / hallaná. (...) anyámnak rossz a gerince, fáj a lába, / visszeres. anyám öreg, pedig csak / hatvanöt éves. amikor gimnazista / lettem fiatalabb volt, mint most én. // s a lányom már gimnazista.” És a vers végén jön a dupla csavar – persze, nem is az anyáról van itt elsősorban szó, hanem a titkon az öregedéstől szorongó íróról.
         A múlt értékei kezdenek elúszni, és a költő hol kétségbeesetten (megnevezi), hol derűsebben (így van ez) próbálja meg eltorlaszolni a tudat repedéseit. Ám az esetek többségében, sajnos, a megfoghatatlan múlt elfolyik: „szétfolyik, / mint a víz a fürdőszoba kövén. a felmosó-/ rongy felissza, kicsavarom: kevés koszos lé.”
         Érdekes kísérletek a feltételes mód ciklus versei: egy képzeletbeli, de nagyon is földhözragadt kapcsolat meg nem történt momentumai. Keserédesek, sokszor fekete humorba hajlók, mint a vennék neked: „vennék neked tampont a sarki boltból, / ha együtt élnél velem, / éjszakánként azt álmodnám újra, / hogy tested szagával ébredek. / csinálnék pirítóst reggelire, / tea gőzölne az asztalon. / kennénk a vajat, retket szelnél, / és veszekednénk nagyon.” A fekete-fehér című ciklusban pedig a magyar szociofotó rangidőse, a szolnoki mester Tabák Lajos fényképeire költött kompozíciók olvashatók. Önmagukban is megállják a helyüket, ám még jobb, ha ismerjük azokat a nagyszerű fotográfiákat, amelyek miatt íródtak.
         Jenei Gyula kötetével elmerenghetünk a lét párhuzamosain, amelyek elszaladnak, akár az idő. Aztán a végén vagy találkoznak, vagy nem.

MAGYAR HÍRLAP, 2006. augusztus 8.

http://www.magyarhirlap.hu/kultura/a_szettarto_parhuzamosok_koltoje.html