Sütő Csaba András: Futóhomok (Futóhomok)
Sütő Csaba András
Futóhomok
Az Eső-könyvek sorozatának harmadik reprezentánsaként jelent meg a Szolnokon élő költő, szerkesztő, újságíró Jenei Gyula új könyve. Nevével eleddig lírai alkotások kapcsán találkozhattunk, korábbi kötetei (Hátországban, Valahogy, A víztorony vitorlái, Grafitnap) után ezúttal tárcái közül válogatott össze és adott közre egy könyvre valót.
A Futóhomok című tárcatár az 1994 és 2002 között eltelt időszakban írott több száz kézirat rostálásával nyerte el végleges formáját. A prózák túlnyomórészt felkérésre születtek; országos napilapoknál jelentek meg, más részük rádióban hangzott el.
Tartalmilag a könyv nem bomlik tematikus egységekre. A tartalomjegyzéket böngészve egy eléggé színes körkép mozaikjai körvonalazódnak. Közelebbről nézve feltárul a rendszerváltást követő szűk egy évtized története; s az egykori aktualitások, régi események, folyamatok, kiegészítve személyes tapasztalatunkkal, reaktiválhatók.
Hősei egyszerű emberek; Jenei mély, őszinte empátiával fordul az utca embere felé. Felismeri, s ami ennél fontosabb, elismeri a hibákat. A húspult mögött álló, csalni tanuló kereskedőtanoncok éppúgy megragadják figyelmét, mint átalakuló társadalmunk új jelenségei: az Internet használata, gyorséttermek elterjedése. A szerző kiváló arányérzékkel jeleníti meg a múlt és a közeli jövő között feszülő jelen rezdüléseit.
A feljegyzések, saját élményforrásból táplálkozó jegyzetek sorjázása közben – szinte észrevétlenül – tárul fel Jenei egyénisége; nyílt állásfoglalása minden esetben a meggyőzés eszközeként funkcionál. A sokszor triviálisnak tűnő kérdések épp az egyéniség mozgósító erejét kiaknázva tűnnek fel új színben.
A könyvet olvasva az volt az érzésem, hogy Magyarországé a könyv. Pontosítva: a könyv Magyarország. Az elmúlt évtized Magyarországa. Szigorú, rögzített tények, pontos, helytálló reflexiók elegye: látlelet. Az ezredfordulóval, a változásokkal, a kelet-európai életérzéssel, az emberek mindennapos küzdelmével.
Ezek a tárcák talán elébe mennek a sorsnak, s mint egy megelőző régészeti feltárás (bevásárlóközpont építése előtt, esetleg közben) a hibákból is építkezve, a fontosnak vallott értékek megőrzése mellett törnek pálcát. Szerényen, de határozottan, logikus érvekkel, elgondolkodtató példákkal.
Azt mondom, a leletmentés sikerült. Ezek az írások megőriztek valamit, ami már visszavonhatatlanul elmúlt, lecsengett, elhangzott; s noha sokszor magunk is csak tétova kísérleteket teszünk a múlt megidézésére, ehhez a vállalkozásunkhoz korrekt alapot, biztos segítséget nyújt a könyv.
SZÉPIRODALMI FIGYELŐ, 2004/2
